Nyomot hagysz

Mindenekelőtt tudnod kell, hogy a ceruza bele évszázadokkal ezelőtt még ónból vagy ólomból készült. Az egyiptomiak, a görögök vagy akár a rómaiak is még kis ólomkorongokat használtak például a papiruszlapok megvonalazására. Aztán később, úgy a 14. században már művészek is készítettek rajzokat ólom-, cink- vagy ezüstvesszővel. A 16. századból már maradtak olyan utalások, melyek megemlítenek valamilyen fafoglalatú írópálcát.
A tiszta grafitot, melyet véglegesen a legjobb íróanyagnak ítéltek meg, 1564-ben fedezték fel Észak-Angliában. S ezzel megszületett a modern ceruza.

Azt már bizonyára hallottad, hogy a grafit a szén egyik formája, amellett ez a legpuhább ásvány. Amikor hozzányomjuk a papírhoz, vékony kis lemezkék válnak le a grafithegyről, melyek fekete vagy sötétszürkés nyomot hagynak maguk után.
A grafithegy körülötti fafoglalatnak is puhának kell lennie, hiszen a grafit gyorsan kopik, ezért szükséges ezt a fát lefaragni körülötte. S hogy ez ne igényeljen sok időt, a fának könnyen hegyezhetőnek kell lennie.

De miből is készül maga a grafithegy?
A ceruzabél nem más, mint grafitpor és agyag keveréke. Mivel a grafit réteges szerkezetű, nem őrölhető hagyományos módszerekkel, így különleges eljárással zúzzák finom porrá. Ezt a port tiszta porcelánfölddel és vízzel keverik össze, majd az így kapott sűrű masszát egy hengeren préselik keresztül, melynek van egy kis lyuk a végén. Itt bújik ki a vékony kis grafitkígyó. A kígyócskát egyenlő hosszúságú darabokra vágják, kemencében kiszárítják, aztán úgy 1200°C-os hőmérsékleten kiégetik. Most már majdnem kész is a ceruzabél, de előbb még a kiégetett darabkákat viaszos kezelésnek vetik alá, hogy simábban fogjanak és tömítik is, hogy ne csússzanak ki a ceruzából.