Az utolsó vajaskenyér.

Úgy tűnik, feladtam ismét. Hová tűnt a rendületlen kitartás? Habzsolok akár egy malac. Normál méretű férfi esetében is sok lenne mind az a mennyiség, melyet egy nap magamba süllyesztek. Leírni sem merem, hisz nevetséges!
Azt mondtam magamnak: most ezzel befejezem.
Holnap teljes gőzzel folyadéknapot tartok.
Felkészülvén 09.09.09.-re.
Ezt a misztikus dátumot nevezem ki böjtöm első igazi napjaként. Moo kórházban lesz ekkor.
(Tehát valahol azt is mondhatjuk: együttérzésből hagyom majd a hűtőben a kaját.)
Rosszul vagyok már 2 napja. Úgyhogy meglehet,
ételeim mennyisége vágott taccsra.
Lelki megerősítésnek szánom eme bejegyzésem.
Elég az önsanyargatásból, váltok!
Végül is... erről szól ez. (Már mondtam is tán'.)
Tea on 40.