"Én csak egy házat szeretnék"-gondolta a lány s ekkor tekintetén habos felhők úsztak át. Merengésében pedig ott csillogott az esti órák félhomályos melege, a napkelték friss hűvöse, s az aromák melyek kedvenc hangulatait idézték elő.

Rizikó

 Alaptészta:

• 20 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 1 cs. sütőpor
• 2 db tojás
• 15 dkg vaj

• Fűszerek és egyéb ízlés szerint. (Gyömbér, mogyoró, mazsola, dió, mandula, fahéj, vanília, kókuszreszelék, aszalt gyümölcsök, csokoládé, kakaópor, reszelt citrom- ill. narancshéj, aromák és gyümölcsolajok stb.)

A lisztet, cukrot és a sütőport összekeverjük, a tojásokat pedig felverjük. Összeöntjük mindezt s a vajat is belecsorgatjuk, alaposan összedolgozzuk. Kellemes lágy tésztát kapunk. Sütőpapíron kisebb halmokat képezünk belőle és 180°C-os előmelegített sütőben 10-12 perc alatt megsütjük.
(Ha egy sütőlappal dolgozunk, a tepsiből papírral együtt vegyük ki a süteményt, mert eleinte még sülve is lágy a tészta. Így ha kicsit hűlnek a korongok, később könnyebb leválasztanunk a papírról.)

A lány épp egy illatozó forró tepsit tartott kezében, mikor minden érdeklődése elferdült egy másik irányba. Füle, szeme, bőre, orra és egyáltalán: minden figyelme vérezve szakadt le a sütemények ropogós kis oldalairól. Elhagyták a reszelt citromot, elhagyták a fahéjat, elhagyták a gőzt s elhagyták a forró tepsit.
Egy hang irányába nézett. Fülelt, összpontosított, figyelt. Érezte táguló pupillái feszülését, érezte fülének fókuszálását, de legfőképp érezte pórusait, arcbőrét: elpirult. Hevesebb, kapkodóbb lett. Alig várta, hogy az a rohadt tepsi kikerüljön két keze közül, alig várta, hogy jobban halljon s várta: bárcsak most felszívódna mindenki. Leülhessen, hátradőljön és élvezze. Magába szívja, tudatosítsa, következtetéseket vonjon le és legfőképp: átérezze.
De nem.
A tepsi a kezében gőzölgött, a sütemények még mindig ontották citrom és fahéj aromáját, még mindig nem tudott leülni, még mindenki ott volt és még mindig figyelnie kellett.
Becsúsztatta az utolsó adagot a sütő forró ölelésébe, majd rohanva, de feltűnést kerülve igyekezett szobájába-itt talán a nyugodt informálódás kis szigetének szeletét magáénak tudhatja... Fáradt derekát pihegő macskája tekergő teste mellé fektette és igyekezett összpontosítani.
Nehezen ment. Odakintről zúgolódó hangzavar moraja szivárgott be hozzá. Felhördülések és kritikusan cinikus megszól(al)ások.
Zavarta őt, szörnyen. Ám végül annak tulajdonította mindazt, hogy még nem bukott le. Ez tény.
"Oké, úgy látszik elég ügyes vagyok.."
Persze mindez idő alatt elmondhatatlan szorongás lett úrrá rajta. És zavarban volt. Úgy képzelte, mintha villódzó felirat jelezné homlokán: ő is "az".
Babrált mindennel, míg szobájába ért. És próbálta elterelni figyelmüket. Gyorsan kínálta körbe a friss süteményt, és egyszer-egyszer fennhangon ő is "ellenük" szólt.
Holott...tudta: talán a III. WW alakulna ki, ha megtudnák: ő hasonszőrű elesett bárány.
Rengeteg információról maradt le mégis, bármennyire is igyekezett.
Szomorú volt és dühös, amiért lemaradt. Noha... a műsor legkényesebb pontján ő maga kapcsolta el unott arckifejezést magára öltve a tévét. A lány itt már túletetésről, almákról, napi mérlegelésről és megannyi rá tipikusan-ám rejtve-jellemző "tünetről" beszélt.
Nem tudott mit tenni. Érezte, hogy zavarban van, hogy észreveszik, hogy valamelyik ilyen "jel" majd elárulja őt, s félt attól, hogy észreveszik azt, hogy zavarban van...

Bulimarexia

Pancake tower

Egy hétvégi menü mellé gyorsan készíthetünk némi édességet-amolyan délutáni levezetőnek.
Puding...túl egyhangú, hamar lecsúszik, semleges. Palacsinta? Nem fog elfogyni. És sokáig tart. Nem...
Így ezen a szombaton egy palacsinta-torony lett a soros, vaníliaöntettel.

Hozzávalók:

• 1 cs. pudingpor
• 3-4 evőkanál kristálycukor
  
• 2 cs. vaníliás cukor
• 7-8 dl tej
  

Először is elkevertem a pudingport-a szokásos-0.5 liter tejjel, hozzáadtam 2 cs. vaníliás cukrot ill. némi (kb. 3-4 laza evőkanálnyi) kristálycukrot. Folytonos kevergetés mellett felforraltam az egészet egyben. Tűzről levéve elkevertem benne még 2-3 dl tejet. (Ezt a mennyiséget szemre határozzuk meg: legyen a puding krémesen folyós, akár egy sűrű(bb) sodó.
Tegyük félre az öntetet, hadd hűljön kissé.

Addig készítsük el a palacsintákat!

(A tészta tulajdonképpen egyezik a 'Tudományos palacsinta' receptjében leírtakkal, a különbség annyi, hogy a tejet most kihagyjuk!)

 Hozzávalók:

• 300 g liszt
• 3 db tojás
• 1 cs. sütőpor
• 5 dl víz
• 0.5 dl olaj
• ízlés szerint vaníliás cukor, fahéj, stb.

A por állagú hozzávalókat (liszt, sütőpor, egyéb fűszer) vegyítsük. Öntsük hozzá a vizet, csomómentesre dolgozzuk el. A tojásokat az olajjal verjük fel és öntsük a lisztes masszába, alaposan dolgozzuk össze.
A forró serpenyőbe csorgassunk egy kb. 10 cm D-jű korong formát. Mindkét oldalát karamellbarnára süssük.
Most jöhet a vaníliapuding!
Miután végeztünk s az összes tészta elfogyott, laponként kenjünk egy evőkanálnyi öntetet a lepényekre, majd tornyozzuk őket egymásra, tetszés szerinti magasságba. (Vigyázzunk, egyenletes súlyelosztásban maradjanak, elkerülvén a lapok szét- ill. kicsúszását s ezáltal a torony omlását!)
A legfelső-utolsó-palacsintát is locsoljuk meg, avagy öntsük nyakon bőségesen az egész kis halmot: szabad a választás!