Mondatom után dermedt és elsüllyedős csönd töltötte be a teret. Talán már ő is ugyanúgy elfeledte a hétköznapokban mint én. De ez most meggondolatlan volt.
Ülnek a polcon ők. És néznek,
mint dekormackók a csecsebecse-boltban.
Akkor is látnak, amikor szépnek
talál egy pasi. És ülnek ottan
kisimult arccal és lesik, hogy lesz-e
az este végén egy újabb esély,
hogy két hónap múlva majd reményed vesztve
a barátnődnek sírva mesélj
az elmondhatatlanról, elcsukló hangon.
Ők már értik, mi zajlott itt bent:
eggyel többen ülnek a polcon
s az új fiú addigra elmondott mindent
Hogyan kerülnek oda, a polcra?
Egy perc, két hónap és egy durva hét.
Legtöbbjük mintha csak egy pormacska volna,
nem tudják, hányan is lesznek még.
Fogmosás közben figyelik a hátad,
a lábszárad ölelve állnának ott.
Ha lenne szavuk, talán mamának
esetleg anyunak hívnának most.
Szeretnek téged, bár irtózol tőlük;
éjjel a párnád szélére ülve
arcodhoz érintik átlátszó bőrük.
Te azt hiszed, aki az álmodat küldte
biztosan az a szerelmes hapsi,
aki SMS-t írt, hogy jó éjt kívánjon.
Ébredés után, mint piros kis masni
díszíti a reggelt majd ez az álom.
Hogyan kerülnek oda, a polcra?
Egy perc, két hónap és egy durva hét.
Legtöbbjük mintha csak egy pormacska volna,
nem tudják, hányan is lesznek még.
A tévében egy hisztis, nyafka kisfiú szipogott anyjának. Nem volt szimpatikus előadás, az tény. Összenéztünk apámmal és nagy-gyorsban' nevetgélve megvitattuk miképp is bánnánk el a helyzettel, ha itt esne ez meg.
Szó esett unokaöcsém nem túl elviselhető megnyilvánulásáról is nemrégről, aki hasonlóképp extrém eset.
Kicsit talán túlságosan is lázba jöttem és soroltam, mi mindent NEM vagyok képes elviselni egy gyerek részéről, s pláne: mennyire-de-nem-szeretem én a kölyköket.
Ekkor egyébként éppen a konyhába tartottam bögrémet hűségesen markomba szorítva. Mire a csaphoz értem, utolért a monológomra válaszul dobott kérdés is:
"Mi lesz majd, ha neked lesz gyereked?"
Reflex-szerű és acélos volt válaszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése