Harmadik napja érzem, gyűjtöm magamba az intenzív s kevésbé intenzív élményeket egyaránt, határ nélkül.
Folyton, minden reggel azzal az elhivatottsággal ébredek karon öltve: ma nem.
Holott az első teáig sem jutok. Annál inkább valami utat nyitó harapással kezdek s a gondolat, majd a tett és ismét a gondolat már adja magát: ha ez megvolt, a többi sem számít.
És a tekervények tovább csomósodnak: majd megoldod! Csak egy mozdulat, csak egy lépés, csak egy perc.
Aztán valahogy elfelejtem. Vagy nincs rá alkalom. Vagy túl sok idő telik el. Akkor meg már úgyis mindegy...
Ez, meglehet talán tudatalatti vészfékhúzás, talán egyszerűen csak jó ellentmondani az ellentmondásnak. Esetleg valami egészen más. Minden esetre ha legyűröm a sugallatot-és más semmit-akkor nincs kéztördelés, sem rossz érzet vagy csalódás.
Az ellentmondás is képes megszűnni. Felszívódik azzal együtt amiért küzd. Erről szól. Tea On 40 (°C).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése