Bölcső, bölcső...

Az oldal, melynek éppen aktuális tartalmába olykor bele-bele lesek [tisztességes átlagolvasóként egyből a megjelenő cím(ek) alapján döntöm ezt el-igen vagy nem. Megjegyzem: a magát-vélhetőleg-szuperintelligensnek tartó szerző(csoport?) rendszeresen hatásvadász fogalmazásokat használ indirekt, nyilván a magam fajta nézelődőket megcélozván persze.]

Szóval ma mi más... Mehet-e agyára a fiú a lánynak és miért/mikor/mekkorát. Spermaforradalom! Értelmetlen és/vagy elkanyarodó lényegre tér rá ekkor a kedves hardcore. A hatodik hozzászólás már egy teljesen más témából odaszivárgott, teljesen más élethelyzet miatt nyílvánosság elé lépő illető teljesen más cselekedetéről szól, ami aztán hegytetőre dobott hógolyó...
Mindezt most csak azért... mert oh, miért ilyen az emberi lény MA? Egyáltalán: már a téma felesleges!

Elmerengtem olykor 1-1 felvétesükön, vajon csak unalmában karcolta a laptopjába reggel, a keserű kávéja mellett idegesen?


Az éjszakát és a délutánt elfecsérelte. Jól tudta, bánta is rendesen. Munka után egy shake, aztán vásárlás az ingatlanos barátnővel 2-től 4-ig. 7 körül még elszaladtak egy gyors sültkrumplira, 8 elött pedig ruhát váltott és mosolyogva vetette bele magát léha, öltönyös fiatal barátja karjaiba, aki mit sem törődve szívszerelme plafonig tornyosuló problémájáról és hátralévő munkájáról-vagy ha mégis, kedves X. talán jószándékkal hessegette el: ugyan!
De persze belül érezte a kis bogár kaparászó lábait amint azok azon igyekeztek, hogy felvillantsák X. fejében a piros villogót: munkád van még!
X. tehát nem törődött semmivel. Lekapta lenge kis kabátját az ajtó mögül a vörös, faragott akasztóról. Fülbevalója kihívóan libegett nyaka mellett. Y. látta ezt, szemében hamis kis fény gyúlt, ám csak laza mosolyt dobott X. csillogó arcához megnyugtatásként, mikor a lány látta a szikrát.
Az este füstösen, illatosan, fényesen és vidáman telt. Az idő is. Gyorsan.
Fél egy körül zár nyit, villanyt fel, cipőt le, kabátka a sarokba, táska a konyhába. Haj kibont, vizet tölt és nagyot fújtat.
Berobog a fürdőbe, néhány perc múlva pedig már egyenesen az ágyba tart.
Az óra 6.00-kor kegyetlen hangon sípolt. 24 perc míg legyőzi a lepedő vonzását. Kócos haját lomhán dobálja vállról vállra, míg kihalássza kedvenc bögréjét a szekrényből. A kávé fanyar illata csapja meg orrát míg ő sminkel. Csinos ruhába rázta magát, ledobta petyhüdt fenekét a kényelmetlen ebédlőszékre. Talán a fitnesst is bekellene iktatni végre ismét.
Kinyitja laptopját, körmei karcosan sikítanak a folyamat közben. A kávé párát vet a monitorra. Beklikkel a már említett oldalra. VIP jelszó, egyéni beállítások, satöbbi. És akkor bumm!
A tegnap képei villódzva cikáztak el szeme előtt. A pláza, papírtáska, liftérzés, metrószag és dízel, galambok, meleg, napsütés, szirénák, fecsegés, kulcscsörgés, nevetés, fékhang, Y. Armani illata és a kérdés: Az arcodra
mehet...?